A napokban elhatároztuk, hogy készítünk egy mini bemutatkozó sorozatot magunkról a tagokról, amellyel célunk, hogy négy kérdésben bemutassuk tagjaink sporthoz fűződő viszonyát és ezáltal jobban megismerjük egymást és motivációt nyújtsunk azoknak akik most készülnek arra, hogy felálljanak a fotelből és tegyenek saját magukért az egészségükért. Íme néhány példa, hogy hová lehet eljutni! Negyedikként ismét lány következik, mégpedig a Spuri SC futóedzője Kiss Melinda.
1. Hogyan vált a sport az életed részévé?
10 éves korom körül teniszedzésekre jártam nem túl hosszú ideig, nyáron tenisztáborba majd úszni néhány hétig ahonnan az a maradandó élményem, hogy a deszkával történő gyors lábazás során jönnek a többiek a nyakamra és nem haladok. Ott és akkor emlékszem ez nagyon kellemetlen volt. Most már nem hat meg annyira, ha Pali a nyakamra úszik vagy Zsolt a talpamat csapdossa hátulról smile hangulatjel , akkor viszont ez épp elég volt ahhoz, hogy többet ne menjek úszni. Sport nélkül nem maradhattam, anyukám mondta, hogy kérdezzem meg a Lacit (ő atletizált) az osztályból, hogy milyen az atlétika, hogy érzi ott magát? Furcsa, akkor 11-12 éves voltam és emlékszem a legeslegelső napra, amikor beléptünk az épületbe és kerestük az edzőt. Itt van előttem minden pillanata. Nem állítom, hogy egyből megfogott a közeg, de aztán az első év után, márciusban hatodik lettem az országos mezei futó bajnokságon (korosztályban) majd ősszel harmadik 600 méteren, az országos pályabajnokságon és onnantól nem volt megállás, megízleltem a sikert és innentől kezdve a veszprémi atlétika pálya az ott sportolók és dolgozók közege volt a mindenem közel tíz évig.
2. Mit nyújt neked a sport?
Talán az egyetlen olyan kedvtelés, ami 13 és 33 évesen is ugyanolyan örömet nyújt. Ez az a tevékenység, ami állandó az életemben, ami mindig és mindig ugyanazt az érzést nyújtja. Örömteli és biztonságot adó ez az állandóság miközben minden folyamatosan változik.
3. Van e konkrét célod, ha igen mi az?
Mindig más. Az a jó, hogy én akkor is szeretek edzeni, ha nincs célom, mert magát a tevékenységet szeretem. Megmondom őszintén nem csak a munka és a család az, ami már nem késztet száz százalékos erőbedobásra, hanem az is, hogy nem akarom kifacsarni magam. Az egyensúlyra törekszem, hogy legyen energiám másra is, és mivel a futó egyéni csúcsaimat megdönteni már nem fogom, a triatlonozás egy jó cél egy izgalmas kaland. Ha mégis oda állok egy futóversenyre ott előjönnek a régi teljesítmény kényszerek és tudom, hogy hullaként fogok beesni a célba míg a triatlont inkább élvezem. Egy igen fontos célom még, hogyamíg csak lehet, fenntartsam a megszokott alakomat, ebből nem nagyon akarok engedni.
4. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
9:56, 3000 méteres síkfutásban
Mezei futó válogatottság (Junior Mezei EB)
Duatlon válogatottság (Duatlon VB)
All MAC champion 5km-es mezei futásban (csapat)
6x1000méteres résztávjaim 3:20-ra, 1:30-as pihenőkkel. Maga volt a pokol hétről hétre, ez volt anno a csúcsformám.
