Profink, Szabó Attila utolsó versenybeszámolóit olvashatjátok a tavalyi évből alább – valamint egy igen rövid, de velős szezonértékelőt:
Nem is tudom, hol kezdjem. Már rég meg kellett volna írnom az éves beszámolót. Sőt két versenyről nem is írtam semmit. Úgy gondoltam, majd a szokásos 4 hetes pihenőben megírom, de aztán úgy döntöttem abban a kis időszakban nem fogok triatlonnal foglalkozni, csak minimálisan. Aztán közel 5 hete elkezdtem edzeni, de még mindig nem volt ihletem, hogy leüljek írni.
Igazából csak két versenyről nem írtam beszámolót, a többiről írtam korábban, így azokról nem is szeretnék.
Na, akkor nézzük sorjában az eseményeket.
Szeptember közepén ellátogattunk a franciaországi Le Havre-ba. Egy remek kis csapat utazott ki Dudás Eszti, Ruzsás Dávid, Czigány Andris, Molnár Ádi és jó magam. Én egy fél távon indultam, a többiek az egyik nap egy szolid csapatversenyen más nap meg egyéniben küzdöttek, arról beszámoló a Molnár Bros oldalán lehet olvasni Ádám tollából, érdemes:D (https://www.facebook.com/MolnarBros?fref=ts).Az én versenyemről. Volt egy elég kemény 3 kilis úszás az elején. A 2. kör végéig harmadik helyen úsztam tökéletes lábvízben, de sajnos egy bizonyos Sapunov nevű úriember csinált egy rántást a soron és ezt én nem tudtam lekövetni abban a pillanatban… Így egyedül jöttem még mindig 3. helyen. A keró sajnos nem ment túl jól. Még szerencse, hogy egy elég durva keró pályát csináltak, volt benne egy közel 23%-os kis finomság. Kicsit megtört, hogy csak 5. helyen tudtam elkezdeni futást. De bele adtam mindent, ami a végére belefért. Elég szépen közelítettem a 3.-4. helyezetthez. A 4.-et még befogtam, de a 3. már nem lett meg, a különbség minimális volt. Azért elégedett lehetek így is az eredményemmel, szerintem már közel sem volt meg a csúcsforma és még így is egész jól elboldogultam.
A másik verseny Olaszországban, Sironeban volt. A verseny témája: Power Duathlon K110. Ez 10km futás- 80km keró- 20km futásból álló kis szösszenet. Sajnos verseny előtti héten sikerült belekeveredni egy kisebb betegeskedésbe. Nem számítottam nagy eredményre. Az első futással igen elégedett voltam, meglepően jól ment.2. Helyen érkeztem be a depóba. Ha tényleg meg volt a 10 kili akkor a 33:49 igencsak jó időnek számít. A keró pálya itt is tartogatott meglepetéseket. Verseny előtti napon bejártuk kocsival, már akkor majdnem elsírtam magam. Nem ment annyira rosszul a keró. A 81 km-en 32 km/h-es átlag jött össze és menők se tekertek nagyon sokkal jobbat J A 2. futás eleje borzasztóan rosszul esett, nagyon átfagyott a lábam kerón és olyan érzésem volt futás közben mintha kis tűkön futkosnék. Mihelyt helyre állt a békesség sikerült valami tempó szerűséget bele erőltetetni. Azért a 2. futás pályája is meg volt tűzdelve emelkedőkkel.
Sikerült verseny végére egy 5. helyezést összehozni. Utolsó versenynek majdnemhogy tökéletes volt.
Jöhetett a jól megérdemelt pihenő. J Szerintem kell is, mert nagy feladatok várnak rám a következő szezonban is!
Úgy gondolom nagyon szép szezont zártam, ha voltak is benne nehézségek és versenyek, amik nem úgy sikerültek, mint szerettem volna.
Egyértelmű, hogy a nagyatádi győzelmem a legnagyobb csoda, még mindig kicsit nehezen hiszem. A podersdorfi és a lengyelországi győzelmek is megdobogtatják a kicsi szívem, mikor visszagondolok. De az összes többi verseny nagy élmény volt.
Szeretném megköszöni mindenkinek aki segített, támogatott és szurkolt nekem. És Nektek, a Spuri SC-nek, hogy befogadtatok!
