Íme, ezúttal Liát ihlette meg a futás egy rövid beszámoló erejéig:
Ismét egy emlékezetes futás… ismét időeredményt tűztem ki, és ismét többet kaptam puszta számoknál.
A tavalyi maratonomon bennem maradt jó néhány perc…amit már akkor ősszel ki akartam futni magamból, de egy csúnya betegség miatt ez mostanáig váratott magára. Nevezéskor a 3:35ös időt céloztam meg.
Az életem azonban megint úgy állt össze a maraton előtt, hogy a felkészülésem minden lett, csak nem tervszerű, és abból is inkább kevés…
Kriszti barátnőmmel hirtelen pattant ötlettől vezérelve együtt futottunk. Ő tudta az én célomat, azt beszéltük; menni fog ez még 3:30 alá is. Elindultunk. Az első 6 km-ig csak kapkodtam a levegőt, nem igazán beszélgettünk. Hiába no; az a két hét betegeskedés érezteti a hatását…Aztán 10nél már jól esett a tempó. Jöttek a baráti szurkolótáborból a lelkesítések, pacsik, puszik 🙂 A megváltoztatott útvonal feletti csodálkozásomban fogytak a kilik. Bár a sok éles fordító, és a rakpartról fel-le nem tetszett annyira, de háááát…ez van 🙂
1:41es féltávnál már éreztem; hogy sok nekem Kriszti tempója. Azt is láttam, hogy ő ereje teljében van, szinte szárnyal. Jó volt együtt menni, de jobb volt elengednem őt. 25től így “magamban” mentem. Rövid gondolkodás után “letettem” a kitűzött időt: reálisan nézve a felkészülésemet, a maraton előtti betegeskedést arra jutottam; nem most kell bizonyítanom.
Lassan fogytak a km-ek. Aztán elkezdtem számolgatni, hogy hűha!!! az a 3:35 bizony meglesz 🙂
Egyből visszatért belém az élet; kitisztult előttem; milyen jó, hogy elengedtem az én Barátnémat…ő eléri a saját célját, én pedig megküzdök az enyémért….a sajátomért…és nem az övéért.
3:32:34
megvalósult az, amire mindig is vágytam; versenyben voltam/maradtam saját magammal. És habár az utolsó km-ek már egyáltalán nem estek jól, és a görcs is ott bujkált már az izmaimban, azt mondtam magamnak; ezt már megcsinálom….
Ajándékként az utolsó métereken még kaptam egy Mészi-ölelést/puszit/biztatást és egy Kriszti-kíséretet.
Megfutottam az időmet, de ennél sokkal többet adott az idei maraton; azt hiszem, megint sikerült előre ton 🙂
