Következzen alább az idei atádi bajnok beszámolója :). A verseny Attila szemével:
Először is gratulálok minden klubtársamnak, aki részt vett a versenyen. Nem csak a pályán küzdőknek, hanem a pálya széléről segítőknek is.
A versenyről:
Szerencsére nagyon jól sikerült a felkészülés Balatonfüred után, ami sajnos úgy sikerült, ahogy sikerült. Kicsit bántott a dolog, de sikerült túl lépni rajta és teljes erő bedobással vágtam bele abba a pár hetes kemény blokkba, ami hátra volt még az idei év egyik fő versenyéig, Nagyatádig.
A verseny hetét megelőző héten a kerékpáros edzéseken éreztem már a formát, és hogy egy egész jó átlagot tudok majd tekerni (nekem a keró a gyenge számom), sajnos úszáson nem éreztem még, de ennek az volt az oka, hogy nagyon sokat bringáztam és ez kihatással volt rá. Ahogy könnyültek a kerós edzések, úgy jött vissza az úszás.
És eljött a verseny napja.
Verseny előtt mindent úgy csináltam, ahogy szoktam: be depózás, átöltözés, bemelegítés.
Na, aztán csak eljött a rajt pillanata. ,,Szépen” elkaptam, ahogy szoktam. Az úszás elejét megnyomták, így kicsit igyekezni kellett, hogy felérjek először az elejére, majd szép lassan a második helyre, onnan meg az élre Flander Marci mellé – szinte végig egymás mellet úsztunk. Ami jó volt, mert most nem nagyon találtam az egyenes irányt, rengetegszer kacsáztam közbe. Így kialakult egy háromfős első boly: Flander Marci, Molnár Gergő és jómagam.
Jóleső volt az úszás, jól is ment. Nem viselt meg nagyon. Köszönöm Szabó Álmosnak a sok nagyszerű úszóedzésért, meg a csoportnak, hogy mindig van kivel úszni. (télen volt, időszak minor heti 5-6 úszóedzésen voltam, azért be kell látni, hogy a 3,8 km után nem mindegy milyen állapotban jön ki az ember a vízből)
Partot ért a kis csapatunk.
A depó most kivételesen megfelelően sikerült és nagy meglepetésre elsőnek kezdtem meg a 180 kilis túrázást a Somogyban.
Az első 75 kilométer nagyon jól sikerült. DE nem kellett volna ennyire bátran bekezdeni. Mikor beértünk Nagyatádra én megálltam és kicseréltük az összes kulacsot, mert már kezdett felmelegedni a tartalmuk. Molnár Gergő ekkor ment el és folytatta abban az igen erős tempóban a kerót amivel megérkeztünk. Én egy kicsit szerényebb tempóval folytattam a maradék 3 kis kört. Először kb 90-nél aztán 100-nál volt egy kisebb holtpont, de hamar túl voltam rajta. Végül 120 km-nél nagyon durván eljöttek értem, éreztem, hogy üt a meleg is már, ekkor kicsit vissza kellett venni a tempóból, ez eltartott legalább 10 kilin keresztül. Az utolsó körre már úgy indultam ki, hogy bár mi is történik, az egyórás kör legyen meg. Összeszedtem magam a frissítőnél, inkább összeszedtek, megkaptam a hideg kulcsokat, a marék só tablettát és nyomtam. A második kör felénél éreztem, hogy inkább futnék már.
El is értem a második depóhoz, amit megint sikerült gyorsan teljesíteni.
Most kicsit lassabb tempóba robbantam be a futópályára. Az első métereken meg is kaptam az utasítást, hogy csak nyugodtan, ne nyomjam meg az első km-eket (okulva a korábbi versenyekből, főleg a tavalyi nagyatádiból). Nagyjából az egy kilométeres pontnál már ott állt Judit és kaptam a jeges-vizes zacsit, a 2. körtől meg mindig mondta, hogy mennyi a különbség az előttem haladó Gergő és az igen jó tempóban közelítő Vatai Miki között. Miki igen csak jól jött, volt olyan pont, amikor másfél percen belüli különbség is volt. Aztán Gábor is ott volt és bíztatott a koncentrált, okos versenyzésre. Kellet is figyelni, hogy ne hibázzak el semmit
Sikerült olyan egyenletes tempóban futni, ami végig ment a maratoni távon. Nagyobb holtpontom nem volt, egyszer kellett megállni, hogy a hajlítóimat megnyújtogassam, mert már kezdtek fáradni.
Többet nem nagyon tudok írni a futásról, mert nincs mit, szinte tökéletesre sikerült.
Akármennyit is gondolkodom rajta, nem mondhatom azt, hogy teljesen tökéletes volt minden. -A kerón a frissítés még mindig nem tökéletes, terv szerint 3 és ¾ powerbart kellett volna meg enni, ebből csak 3 lett és só tablettából is kellett volna még pár darab. Folyadékfogyasztás megvolt rendesen. Futás közben viszont jól sikerült enni-inni.
-Keró elejét nem kellet volna ennyire megnyomni, akkor talán nem lett volna az a nagy holtpont és egy nem jobb átlag, de egy sokkal egyenletesebb átlag lett volna a végére.
Ami előre lépés volt az első nagyatádi versenyemhez képest:
– Gyorsabb depó idők.
– Nem kezdtem be a futás első pár km-én.
Köszönöm mindenkinek a támogatást, a segítséget, a szurkolást. Köszönöm a családomnak, hogy kibírják ezt a sok nyűgöt, ami ezzel csodálatos élménnyel együtt jár. Köszönöm Zitának a felkészítést. Remélem, úgy látja, hogy jó úton haladunk. Köszönöm Nektek a Spuri SC-nek a segítséget. Köszönöm Tominak és Gegének, hogy megint eljöttek és segítettek.
Szerintem mindenki annyira elfáradt mint én.
Ja, és gratulálok Tesómnak, ki még este lefutotta a 2/3 Maratont.
