Trieszt a spurisok új találkahelye – gondolhatja a felületes szemlélő a maraton honlapját böngészve, annyian voltak ott a mieink, rokonaik, barátaik és üzletfeleik. És nem is hiába, mert igazán imponáló eredmények születtek… (amint azt Fruzsi beszámolója után láthatjátok)
De előbb néhány szó a versenyről:
A gondolat már három évvel ezelőtt megfogalmazódott bennünk, mely szerint futni kéne Trieste-ben egy maratont. Nos, végül az idei évben ez megvalósult. A téli hosszú futásaink alkalmával ahogy szó-szót követett, egyre többen csatlakoztak hozzánk, már csak azért is, mert a versenyen volt lehetőség félmaratonon is részt venni.
Így végül nagy örömünkre a társaság létszáma időközben 20 főre duzzadt.
Szombaton verőfényes napsutésben indultunk útnak Budapestről, majd az előre megbeszélt időpontban a határon találkoztunk a többiekkel. Innen mindenki önállóan közelítette meg a helyszínt, de pár órával később ismét együtt volt a társaság Trieste városában. A rajtzszám felvétele és a szálláshely elfoglalása után sétáltunk egy kicsit a városban, majd következett e közös vacsora, melyet az eső elől behúzodva egy kicsit morcos néni éttermében fogyasztottunk el.
Másnap reggel nagyon korán talpon voltunk, hűvös-esős időre ébredtünk, mely igazán kellemes futóidőnek ígérkezett, hiszen nem volt túl meleg és reméltük, hogy nem is sülünk szét a napsütésben. Kis csoportunk ketté vált, mert a maratont futók busza 7 órakor indult a pályaudvar elől, míg a félmaratonisták “csak” 8-kor indultak a buszokkal a rajt helyére.
A maraton rajtja 9-kor volt Gradisca d’Isonzo nevű pici falucskából, a pálya első szakasza enyhén dimbes-dombos útvonalon vezetett, majd kb a 18-20. km-nél kezdődött egy nagyjából 5 km-es emelkedő. A 25-dik kilometer környékén felértünk a pálya legmagasabb pontjára, ahonnan egy hosszú-hosszú lejtő vezetett le a tengerparta, és innen az utolsó 7 km-t sík terepen tettük meg. Az útvonal legmagasabb pontjára felérve és onnan majdnem egészen a célig csodálatos látványban lehetett részünk, mert végig a tengerparton futottunk.
A félmaratonisták 10:15-kor indultak Duino-ból, és ugyan azon az útvonalon futottak, mint mi: azaz kezdtek a jó 5 km-es emelkedővel, majd következett a hosszú lejtő és utána a 7 km sík terepen. A befutó mindkét esetben Trieste főterén volt.
A szervezésnek köszönhetően a maratonisták és a félmaratont futók viszonylag egy időben érkeztek a célba, így mi is – nyilván kisebb szórásokkal – nagyjából együtt örülhettünk a jó teljesítményeknek. Sajnos mivel nem volt olyan jó idő, nem maradtunk a célnál nagyon sokáig, így hazasétáltunk. Egy forró fürdő és egy kis pihenés után immáron megkönnyebbülve és elégedetten ismét sétálni mentünk a városba, szerencsére délutánra már az időjárás javult, és így nem kellett az esernyőkkel bajlódnunk, és boldogan koccintottunk a főtér közelében lévő kévázóban, majd vacsorázni mentünk a közeli pizzeria-ba. Este otthon még vidáman elemeztük a nap eseményit és nyugovóra tértünk.
A verseny másnapján szakadó esőre ébredtunk, így a délelőttre tervezett tengerben való mártózást elhalasztottuk (talán egy következő futóversenyre? J)), és egy rövid séta és vásárlás után hazaindultunk.
Összegezve a 3 napot nagyon jól éreztünk magunkat, megint egy feltöltődés volt együtt lenni a Spurisokkal és a csapatunkhoz csatlakozó rokonokkal, barátokkal.
DF
Spurisok eredményei:
Maraton:
- Juhász Péter 2. 56. 00
- Mészáros Zoltán 3. 23. 53
- Diószeghy Fruzsina 3. 36. 41
- Bakó Móni 3. 39. 10
- Bakai Timi 4. 06. 42
- Árva Margó 5. 03. 59
Félmaraton:
- Gyurcsák Szilvia 1. 46. 05
- Boros Tímea 2. 05. 16
