Vasárnapra megérkezett a hétre egyáltalán nem jellemző meleg idő ami egy félmaratoni távnál már erősen befolyásolja a teljesítményt. Egyes városi mérőpontok kijelzője 26 fokot mutatott a táv második felében. Mi Spurisok már nagyon tapasztaltak vagyunk e- téren így többen még a rajtzónában való utolsó percek közben is ásványvizes flakonokat szorongattak és csak az utolsó pillanatban váltak meg tőlük. Nagyon okosan!
A Wizz Air félmaraton akárcsak a Budapest Maraton talán a BSI legkellemesebb, legizgalmasabb futóversenyei közé tartozik tíz-húsz ezres mezőnyeivel a jócskán előforduló külföldi futókkal, Péter Attilával az egész környezettel és körítéssel együtt.
Eljött a rajt pillanata, elindultunk végig toltuk a lehető legjobb tudásunk szerint és célba értünk egytől egyig. Volt akinek a nagy durranás után egy kis mellék verseny volt de azért majd 15 perccel megdöntötte az egyéni csúcsát, többen voltak akik edzésből álltak oda, olyan is akadt aki élete első félmaratonját teljesítette és volt akinek ugyan rész verseny, de fontos állomás volt egy felkészülésben. Többen a 2 órás teljesítést tűzték ki célul, tehát jól látható, hogy szinte mindenki más-más motivációval állt rajthoz. A lényeg egy, ott voltunk, együtt voltunk, teljesítettük a kiírt távot, mert
„….verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie – de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára.” (Mérő László)
Hajrá Spuri!
