OceanLava 70.3 Kotor – Montenegro, 2017.05.14.
Amikor először hallottam hogy pár Spuris menni akar Montenegróba, egy viszonylag új versenyre (idén másodszor rendezték meg, de úgy hogy tavaly csak egy bemutató volt kb 40 versenyzővel), eléggé szkeptikus voltam es próbáltam őket lebeszélni. De szerencsére, nem sikerült.
És, ha már Dávid es Lencse elhatározták hogy mennek, akkor én is éreztem egyfajta kötelezetséget hogy legyek nekik jó, Balkáni házigazdájuk. Pláne azért, mert most először mentek arrafelé, ráadásul feleségekkel – ami, mondjuk így – nem egyszerűsíti a helyzetet.
De jó hogy úgy döntöttünk! Sajnos Lencse végül kilépett de Dávid és én bátran rajthoz álltunk, 300 versenyző mellett.
Az úszás kifejezetten rossz volt. A pálya két körös volt és egy nagyon szűk helyről rajtoltunk el. Uh sokáig ment a csata egy jó, kényelmes pozicióért. Kb 1500m-ig J. Addig nem tudtam se lélegezni, se a megfelelő ritmust/tempót megtalálni, se a bólyákat látni… Mindenféle gondolataim voltak úszas közben, mint mindig J (’hát Te, Béna, mit akarsz? mit csinálsz itt?’,’hányszor mondtam már hogy ez nem neked való’, ’TE akarsz Nagyatádon indulni, pfff’). Persze, volt pár hangos megjegyzésem is, de azok egy helyi dialektuson voltak – uh inkább nem írom meg azokat.
Ahhoz képest hogy mekkora szar volt az egész feeling, elég jól sikerült – hozzám (még egyszer – hozzám J) képest:
SWIM 39:07 (PB, azaz Personal Best kérem szépen, féltávon)
Szárazföld! Végre! Gyorsan elkezdtem futni a depó felé. Tudtam hogy Dávid már ott van mert láttam amikor pofátlanul elúszott mellettem. Megalázott az úszason, megint L.
Neoprén le, bringára fel és máris megelőztem Dávidot – a depóban (oké, tudom hogy nem EZ a legfontosabb de… apró dolgoknak is örülhet az ember, na…).
T1 4:25 (PB, féltávon – ahol a neoprént is le kell venni)
Még a verseny előtt úgy döntöttem hogy kizárolag a pulzus alapján fogok menni a kerékpáron – nincs itt se Nej, se DzsíTí, akiket mindig üldözni szoktam a bringán – uh semmi versenyzés, hanem egy Nagyatád előtti próba. Meg akartam próbálni a (Nagyatádi) pulzus zónát és annak megfelelő frissitő tervet.
Úgy álitottam be az órámat hogy csak a pulzust lássam, semmi mást. Persze, nem tudtam milyen átlag sebességre tudnék számitani de nem is nagyon érdekelt. Végig tekerek 70-80%as pulzussal és lássuk meg mire lesz az elég.
A pálya nagyon szép volt: teljes útzár, kb 550m szinttel, jó frissitéssel és 0 (azaz zéró) szurkolóval.
A kerékpár szakaszon nem történt semmi különös. Csak egy dolog zavart nagyon, ami végül egy 2.5 perces kényszerítő pipi-szünetet eredményezett, kb 60.km-en.
BIKE 2:48:28 (amit ott, abban a pillanatban, még nem tudtam)
Bementem a depóba és nem hittem el: megint pisilnem kellett. Gyors toitoi után, futó cipő fel és kirohantam a depóból.
T2 2:07 (gyors. Hozzám képest.)
Rögtön megettem egy gélt és próbáltam jó tempót találni. Itt vannak már a szurkolóink (Gordana, Klári és Lencséék), a szurkolásuk mindig jól esik.
Még mindig nem tudom az időmet. Egyszer majdnem megnéztem az órámat. De nem. Tovább is pulzuskontrollal megyek, ami most kb 85-90%.
De a futópályára nézve, nekem úgy tűnik mintha nagyon lassú lennék. Persze, nem tudhattam ki melyik kört futja de olyan érzésem volt mintha mindenki már leszállt volna a bringáról. Attól nem voltam ideges – csak egy picit szomorú.
A frissités megy, majdnem a terv szerínt. A só tabi nem volt nálam – azért azt próbaltam pótolni a helyi izo-val. Tudtam hogy ebből baj lehet mert 1. soha nem próbaltam azt, 2. nem tudtam mennyi só van benne. Ott a 12 km környékén volt egy kis holtpontom de semmi különös. Megálltam pisilni még egyszer (már harmadszor!) és bementem az utolsó 5 km-es szakaszba.
A futópályán 2x találkoztam Dáviddal, de nem nézett ki túl jól. Próbáltam biztatni őt de tudtam hogy szenved a háta miatt. Is. 🙂
RUN 1:45:22
Bementem a célegyenesbe és VÉGRE láttam a hivatalos órát! 5 óra és 19 perc. Hát, ez tökéletes.
TOTÁL 5:19:30 (PB)
OceanLava egy új (csak 70.3) versenysorozat, a WTC-Ironman és Challenge mellett. A szervezés nagyon jó, precíz és barátságos volt. A csomag is gazdag volt: 2 poló, türölköző, papucs (hogy ne fázzunk a depó és a rajt között), vászon táska, és egy csomó marketing anyag.
Hát még az az érzés amikor a barátaimmal versenyzek a tenger parton, a pálmafák alatt… Felbecsülhetetlen.
Képek itt: http://www.portraitofanathlete.com/portfolio/ocean-lava-montenegro-2017-race-day/ videó itt https://www.youtube.com/watch?v=ILY2068cuxY
