mégis csak az első olimpiaim, úgy hogy….
Idei fő versenyem, első rövid távú a sorban, formámat tehát tudatosan próbáltam a mai napra időzíteni. Aki ismer tudja, hogy bringával a világból kitekerek, ezzel szemben a futóformám alulmúlja a tavalyit (az edzőm szerint nem vagyok motivált pfff 🙂 ), az úszásom pedig… Ezért az utóbbi hetekben az úszásra és a futásra koncentráltam, még véletlenül egy Vivicitta is bekerült a verseny (edzés) naptáramba. A tavalyi Fadd-Dombori sprint versenyhez képest csak mérsékelten voltam beparázva, a körülöttem lévők szerint nagyon. Pedig a bringám sem romlott el 3 órával rajt előtt. A legjobb mondatot Judy mondta nekem a chek-in előtt, mi szerint „Tóni, föl vagy rá készülve.” Az úszás (a legnagyobb para még mindig) meglepően jól ment, csak borzasztóan hosszú volt. Az első 15 percben azzal küzdöttem, hogy folyamatosan a körülöttem úszókkal akadtam össze, majd úgy 1000 környékén utolért a 15 perccel később rajtoló csapat eleje, úgyhogy megint a mezőnnyel küzdöttem. No meg a pocsék tájékozódó képességemmel, ezért annak ellenére, hogy a medencés tempóm alapján bőven 40 perc alatti időt is tudnék, 44 perccel a rajt után léptem ki a tóból, akkor már boldogan, felszabadultan. Rohantam fel az emelkedőn a stoplis cipőben és megkezdtem a kedvenc részemet. A bringán igazából végig jól éreztem magam, tudtam kontrollálni a tempót, sehol nem lett túl sok. A teljes távon előzgettem a gyorsabb úszókat, engem csak nagyon kevesen. Bolyozni ha akartam volna sem tudtam volna, amerre jártam már ritkásabb volt a mezőny, a szembejövőknél láttam azért grupettókat rendesen… Én annyit tettem, hogy előzés előtt azért az utolsó pár centit is kihasználtam a lassabb bringás mögött (remélem, versenybíró ezt nem olvassa 🙂 ). Szóval a kezdeti lendületet megőrizve értem a bringa végére, az 1:14-gyel meg vagyok elégedve. Leszállás után megint a stoplis cipővel küzdöttem, nem mertem az edzőtáborban megtanult technikát használni, pedig jól jött volna. Nem amiatt a pár másodperc nyereség miatt, hanem a lejtőn majdnem sikerült nem bevennem a kanyart, kevésen múlt a zakó. Ami kicsivel később be is következett, igaz már futócipőben, a depóban nem vettem észre egy göröngyöt a szőnyegen és hatalmas hasalás lett belőle. Most éreztem előnyét annak, hogy a depózást a nézők nem láthatták. 😀 . A futás aránylag eseménytelenül telt és nagyon köszönöm mindenkinek, aki a pálya szélén szurkolt. Mérhetetlenül elfáradtam, meg is látszott a tempómon, de tudővel bírtam végig. A derekam kezdett el fájni, Judy meg is jegyezte (helyesen) a verseny után, hogy el kell kezdenem erősíteni. Egy órán belül akartam futni (egyszer elhagyta egy 55 perc a számat, de azt hagyjuk), 59:59 asszem teljesíti ezt a kritériumot. Nagyon boldogan és megkönnyebbülten értem célba, úgy érzem, mindent kiadtam magamból. 3:04:47 nem egy űridő, de egy közepesnél kicsit gyengébb úszással is simán kettessel kezdődne. De hagyni kell valamit jövőre is. Nagyon nagyon köszönöm mindenkinek, akik a felkészülésben és a mai napon is támogattak, borzasztóan jól esett. Örülök, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.
Tóni
