Ultra Tisza-tó – 2021.07.03. szombat
Idén az UTT-n az egy körös 65 km-es távját választottam, azért hogy gyorsabb tempóban tudjak futni egy hosszabb távot.
A Morotva kerékpáros pihenőbe, a versenyközpontba fél hatkor érkeztünk meg, ahol az egyéni futók, a váltó csapatok és a bringás kísérők már szép számban gyülekeztek. A 130-as rajt hat órakor volt, a miénk negyedórával később. A rajt fotók és a családi búcsúzkodás után, becsekkoltam. A rajtzónának az első részébe álltam, majd a visszaszámlálás után nekiiramodtunk. Néhány száz méter múlva már ki is alakult a futók egymásutáni pontjaiból egy vonal a gáton. A bringás kísérők az első frissítő pont környékén értek utol minket. Itt nem vettem semmit magamhoz, mert jó tempóban haladtam és még csak tizenöt perc telt el a rajt óta. Az idő a tervezett volt, egy kicsivel magasabb pulzuson, mint számítottam. Az első félmaratont 1:44 idővel futottam le, féltávnál 2:44-nél voltam. Mivel a tempó volt a lényeg ezért, ha adódott némi viaskodás, akkor beleálltam, viszont csak a tűrés határaim között, hiszen ekkor még sok volt hátra. Amikor utolértem egy futótársat, akkor általában jött egy frissítő pont, ahol ő nem állt meg, mert bringás kísérővel futott. Ez a pulzálás ment egyik állomástól a másikig. Már tavaly is eltöprengtem azon verseny után, hogy segítővel fussak mert nemcsak, hogy nem kellene cipekednem, hanem még a frissítést is másképpen tervezhetném meg (pl, csak isoval, stb) – Adrián fiam azóta kedvet kapott és jövőre jelentkezett bringás kísérőnek ? A maratont 3:31 alatt teljesítettem, míg az 50km-t 4:10-es idővel.
A versenyre könnyű felszereléssel készültem, amely támogatja a gyorsabb haladást, és nem akartam feleslegesen cipekedni. Az övtáskámba tettem a géleket és a sótablettákat, meg a poharat. Öltözetnek rövidnadrágot, trikóval viseltem, de még karszárat sem vittem, mert csak néhány órát fog intenzíven sütni a Nap futás közben. Leégés ellen bekentem magam, illetve napellenzőt viseltem napszemüveggel.
Sajnos a frissítés tervezésénél egy kisebb hibát vétettem, mert csak a kilenc váltópontot vettem figyelembe és nem a tizenhat frissítő állomást. Ez már rögtön az elején kiütközött, amikor 7,5 km-nél jött egy frissítő pont 14,5 helyett. Én már ott, korábban megkezdtem a gélek fogyasztását, a tervezett ütem helyett. Majd felváltva folytattam a csak víz és a gél fogyasztását a frissítő pontokon (a tervezetnél mindig korábban). Fejben, bár egy kicsit megkavarva, de újra terveztem a frissítést, hogy jusson elég gél a verseny végéig. Valamikor féltávnál, Kiskörén állt be az új rend úgy, hogy vizet mindenhol ittam, de a táv második felében a géleknek csak a felét ettem meg. Szerencsére a koncentrált szénhidrát bevitel nem okozott gyomorproblémákat. Sótablettából többet vittem, mert a verseny hevében mindig elejtek párat, így az maradt a végére is.
Poroszlón szálltunk meg, így a család nem szurkolt a kör során, mert inkább arra kértem meg őket, hogy a befutónál várjanak. Az utolsó harmad a meleg időjárás és a frissítési hiba miatt, nem ment lendületesen. A tempóm egyre lassult és nem tudtam gyorsítani, hiába szajkóztam magamnak: verseny van, nyomjad. A hídra ráfordulva már tényleg az utolsó etap volt. Egyszer csak dudáltak, és hirtelen nem is tudtam hova tenni, mert Judy jött le Verivel szurkolni. Mire jött az utolsó frissítő állomás már a pálya mellett voltak és buzdítottak. Nagyon jó volt, hogy ott voltak, mert kaptam egy löketet a meglepetés szurkolásuk által, ami bevitt a célig.
Az utolsó kilométer is a bringaúton vezetett. Megnyomtam egy kicsit, már ismerős volt az út és hallottam is a zenét a versenyközpontból. A pályán elég nagy volt a zsúfoltság, de valahogy a futókra mindenki vigyázott. Adrián becsatlakozott az utolsó méterekre, és együtt léptük át a célvonalat.
Elégedett vagyok az eredménnyel, mert az átlag tempóm 5:12-es lett, ami sokkal jobb lett, mint a tavalyi eredményem, illetve a 15. helyezést értem el.
