2021.03.13.
Reggel hét óra előtt értem ki a tóhoz, leparkoltam, elrendeztem a frissítést a csomagtartóban, ellőttem az indulok selfiet és pont hét órakor elindultam. A mai nap egyszerű lesz, hatvanszor kell körbe futnom a tavat, ami így kereken száz kilométer lesz. A rekortánon kezdtem futni, de néhány kör után elkezdett fájni az egyik térdem, így kimentem az aszfalt-térkő útra. Egy kör 1665m, és a betonút megy a külső íven.
Két célom volt a mai napra, az első, hogy tíz órán belül fussam le a távot, illetve a 140-es átlag pulzusból a legjobb tempót hozzam ki. A reggeli csak az első tízes végére ülepedett le. Nyolc óra után szembe találtam magam Ivánnal és a parkolónál becsatlakozott a többi Spirites klubtag is: Peti, András, Dávid és Csabi. A dumálás közben mentek a körök, de a pulzusra kevésbé tudtam figyelni, így egy ez egy kicsit magasabb lett, bár a körök is gyorsabban mentek. Harminc kilométer körül Peti is kiállt kávézni, de legalább tudtunk lőni egy-két fotót. A maratonig hamar eltelt az idő, ami 3:51:51 lett 5:35 tempóval, 143 pulzussal. Maraton után, valahogy sose találom meg magam, mindig kell valami, ami kizökkent, pl a féltáv, ami 4 óra 25 perc lett. Ez jó, terven belül van, vagy még talán túl jó is gondoltam. Délben levettem egy pulóvert és a kesztyűt, mert kisütött a Nap.
A futás előtti nap, szénhidrát feltöltés gyanánt megettem 600g rizst, tejberizs formájában. A szénhidrát feltöltésnek a macerája nem abban rejlik, hogy ezt meg kell enni, hanem hogy a napi étkezés mellett kell ezt a mennyiséget mind megenni. A frissítést is előre megterveztem. A táv első felében, minden harmadik körben kellett gél ennem, vagy isot innom, a második felében viszont már minden másodikban, így tarthatók a 25-30 perces időközök úgy, hogy ne kelljen vizet cipelnem magammal. A gélekből és a sóból mindig tíz körre elegendő adagot vittem magammal. Így tudtam időt spórolni, mert a soron következő adag mindig nálam volt és az ivás előtti métereken lassúbb tempóra váltva meg tudtam enni azokat, és csak ötször kellett feltöltekeznem a csomagtartóból.
A vizet a kocsi mellett helyeztem el, így nem kellett extra bajlódnom a kinyitással-bezárással se – persze volt egy kis parám, hogy bedzsináznak, de megúsztam ? – illetve többször is ihattam, ha szükségét éreztem. Mindig kérdezik, hogy nem unatkozom ilyen hosszú sportolás közben, de mindig van valami feladat. Figyelni a frissítésre, előre gondolkozni egy körrel, enni, inni. Nézni a pulzust, a tempót, a köridőt, a teljes időt, stb. A test jelzéseire figyelni, vetkőzni, öltözni és persze a mosdóba menést is a legjobban időzíteni.
A tókörön egy méter szintkülönbség van. Ha a közért parkolójától indulunk – óramutató járásával ellentétesen, akkor először jön a bicikliút a focipályával és a játszótérrel, majd a gyorséttermi parkoló, illetve a sarkon a wave board állomás, innen egy hosszabb egyenes visz el a „lejtőig” ahol tényleg lehet játszani a gyorsítással, majd a fás egyenes következik és azután az „emelkedő”. Az S-kanyar után ismét az aszfaltos szakaszon vagyunk a parkolónál. A szél egész nap fújt, kb. felesben egy kör alatt. A szembeszél zavaró volt, viszont a hátszél nem segített.
A célom teljesült, aminek örülök, de főként annak, hogy a holtpontból egy jó tempóval tudtam kijönni és azt tudtam szinte végig tartani. Az elmúlt egy évben a lépés frekvenciám és a lépés hosszom is javult.
Gozony Gergő
