A napokban elhatároztuk, hogy készítünk egy mini bemutatkozó sorozatot magunkról a tagokról, amellyel célunk, hogy négy kérdésben bemutassuk tagjaink sporthoz fűződő viszonyát és ezáltal jobban megismerjük egymást és motivációt nyújtsunk azoknak akik most készülnek arra, hogy felálljanak a fotelből és tegyenek saját magukért az egészségükért. Íme néhány példa, hogy hová lehet eljutni! Harmadikként a rangidős András az elnyűhetetlen történetét olvashatjátok aki még mai is, 50 fölött, bőven 90 percen belül futja a félmaratont.
- Hogyan vált a sport az életed részévé?
A Hűvösvölgyben, a természet egész közelében nőttem fel, sok csavargás, bringázás, túrák, vándortáborok. 12-17 éves koromig atlétizáltam a Vasasban (bromzjelvényig vagyis harmadosztályú szintig jutottam), aztán úgy maradtam: szükségletté vált ennyi idő alatt a mozgás: sok-sok utcai futóverseny, aranyjelvényes ötpróba, félmaratonok, maratonok, Kinizsik, Balcsiátúszás és persze kirándulások, erdei táborok. 50 éves koromban, már kezdett éppen elegem lenni a magányos futásokból, de akkor jött a triathlon a Spurival, veletek.
- Mit nyújt neked a sport?
Egyrészt személyiségformáló erő volt gyerekkoromban. Megtanított kitartóan dolgozni, küzdeni, puritán életre nevelt. (A másik ilyen erő a kétkezi házépítés volt, huszonegynehány évesen.) Ma kikapcsolódást, élményt, szabadságérzést jelent. Kihívást, küzdelmet. Egészséget, súlykontrollt. Társaságot, barátságokat. Néha bosszúságot is, ha sokat jár a szám. 😉 Belső tartást, néha sikerélményt, büszkeséget, már ha néha van mire J.
- Van e konkrét célod, ha igen mi az?
Az elmúlt években a 20 évvel ez előtti legjobb időimet ostromlom. El nem érem őket, de közel vagyok hozzájuk. Minél tovább szeretném megőrizni a mozgékonyságomat. Vannak álmaim, de elég rózsaszínűek: 3 perces 1000m, 3:10-es marathon, 1:25-ös félmaraton. De az sem baj, ha ezek nem sikerülnek. A 2 nagy és a 4 kicsi gyerekem értékes emberré nevelése a legnagyobb cél az életemben.
- Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Nem tudom. Mindegyikre: 1:26-os félmarcsi, 3:13-as marcsi, 12:35-ös ironman, 14:20-as Kinizsi. Vagy talán a 190 cm magasugrásban. De nem: amikor az aranyjelvényes ötpróbán Szentendrei szigetet kellett kerülni! Ami 72 km. Előző nap egy két személyes kajakkal a stég körül mentünk egy kört, hogy lássuk, hogy kell benne ülni. Másnap nekivágtunk a barátommal. 15 perccel a szintidő előtt értünk be, de nem tudtuk elengedni a lapátot, úgy ráfogott a görcs.