A Pécs-Harkány 25 km-es országúti futóversennyel hivatalosan is elkezdődött a 2016-os szezon. Születtek egyéni csúcsok és a szezon kezdeti szokásos forma keresés sem maradt el. András 22 mp híján megdöntötte 16 éves egyéni rekordját és kategóriája bajnoki címét is elhozta.
Balogh Csabi beszámolójából kicsit átérezhetjük milyen is volt a verseny belülről.
Eljött az első verseny ideje is. A heti edzéstervemet sajnos nem sikerült ideálisan belőni, így a szombati napra maradt még egy +20-as futás (végül is maratonra készülök-Meli). Gondoltam óvatosan, nem sietve abszolválom, így talán nem nyomja rá a bélyegét a vasárnapi versenyre. Így is lett szombaton délelőtt szép napsütésben futottam egy 20-ast laza 5:10-es tempóval. Közben Ivánnal már egyezkedtem, hogy milyen tempóval is induljunk vasárnap. Ő a 4:40-re szavazott míg én egy 4:30+ -ról akartam győzködni. A tervem az volt, hogy a tavalyi 1:53:40 után idén jó lenne 1:50 környékén (esetleg azon belül) beérni. Őszintén szólva sokkal gyorsabbat nem nagyon akartam (meg nem is tudtam volna), mert a céltempó mégis csak a 4:30 körüli lenne a maratonon.
A rajt előtt megbeszéltük még Andrással is, hogy ő mit szeretne, és az látszott, hogy itt együtt fogunk menni hárman.
A rajtba inkább a hátsó fertályba álltunk be, 15 másodperc volt míg átfutottunk a kapun (ami majd később lesz fontos) és az első kilométeren együtt araszoltunk a mezőnnyel. A Siklósi útra kiérve már próbáltuk felvenni a tervezett tempót. Szépen lassan hagytuk le korábban induló versenyzőket köztük néhány spurist is (Luca, Dávid és Norbi) és lépegettünk előre. Nagy kedvvel futottam felfelé az emelkedőn, mögülem András és Iván vigyázó szavai fel-fel hangzottak: „Csabi! Ne fusd el!” A körforgalomnál beértük Nógrádi Balázst is aki elég dinamikusnak tűnt az emelkedő tetejénél is. Biztattuk egymást majd továbbmentünk. Az autópályát követő enyhe lejtőn András állt az élre, és mi ketten mögötte-mellette haladtunk. Lefelé mentünk és szerintem 4:10 körüli tempóban haladtunk, nekem megerőltetőbb volt mint az emelkedőn felfelé. Azon gondolkoztam, hogy hogy fut András ilyen gyorsan egy ilyen nagyon enyhe lejtőn. Próbáltam tovább menni Andrással. Szerencsére az enyhe lejtő enyhe emelkedőbe váltott és itt már könnyen követtem Andrást, sőt az élre álltam.
Első frissítő állomás, egy korty víz, de az is kizökkent. Átfutunk a váltózónán, és hosszú, közel vízszintes egyenes jön. Beállunk a 4:15-4:20 közötti tempóra. Szépen cserélgetjük egymást az élen. Iván minden kilométernél bemondja a tempót. Ez most jó, úgy érzem, megvan, ez az. Keringés rendben, izmok rendben. Szalántán a szokásos zenekar kicsit vérszegény idén és a frissítőállomás is „béna”. Egyszerűen nem képesek átadni egy pohár vizet, második próbálkozásra marad egy korty a pohárban, az épp elég. Kicsit morgolódok, de megyünk tovább.
Túrony felé haladva, leginkább András megy elöl. Iván a talán a 14-ik kilométert mondja be utoljára, 15-nél már kb 10 m-rel le van maradva, még hallom az órája jelzését de már nem szól. Nekem is nehezedik a tempó, próbálok András mögött némi szélárnyékot találni, ebből kifolyólag közel mögötte megyek és amikor lankad a figyelmem akkor összeér a lábunk. Nem győzök elnézést kérni, a végén meg csak forrongok. Túronyban a lejtőn van a harmadik frissítőállomás, azt gondolom, jó lesz valamit magamhoz venni, de András csak megy, megy, 4:10-es tempónál épphogy sandán félrenéz és már el is mentünk a frissítés mellett. Ha András nem frissít akkor én sem, ha kiszakadok, végem. A meredek lejtő aljához érzésem szerint 4 perces tempón belül érkezünk. Elindulunk felfelé és már 10 m után érzem, hogy András tempója felfelé nekem lassú lesz. Ellépek mellette és nyomom fel a dombra. Sorban előzgetem az embereket és (habár nem nézek hátra) érzem, hogy András eléggé kiszakadt. Felérek. A keringés még mindig rendben a levegőt sem kapkodom annyira, egy kicsit savasodik a combom, azt érzem, de lefelé majd rendbe jön. Azt tudom, hogy András lefelé nagyon jön, így hát én is megengedem neki rendesen. A lejtő első másfél kilométere biztosan bőven 4 percen belül van, lefelé is előzgetek. Ráfordulunk az úton Harkány felé és a lejtő már csak nagyon enyhe, lassulok. Az egyenes szakaszon már nem előzgetek, és a körforgalom előtt már hallom is, hogy valaki közeledik. András lesz! – gondolom. A körforgalomnál beér. Már csak bő egy kilométer van hátra, de nem tudok vele menni, nagyon nyomja nekem meg a 4:30 is megerőltető. A benzinkútnál elengedem, végül kb 50-70 m-rel előttem ér be. Azt látom, hogy ő beér 1:50-en belül, de nekem 1:50:11-et mutat az óra. A francba! De várjunk csak az én órám, hogyhogy csak 1:49:56-ot mutat? Ja hogy a hivatalos idő bruttó idő?! Hurrá! :))) Vidámság!
Eredmények:
Fernengel András 1:49:48
BaloghCsabi 1:50:11
Ivan Dulic 1:50:55
Braun Peter 1:59:58
Lehoczky David 2:00:53
Nemes Norbi 2:02:31
Kővári Luca 2:10:29
Bence 2:16:15
Folytatás hamarosan következik jövő héten a BSI Balatonkörrel!
Hajrá Spuri!
