Az időzítés is tökéletes volt, az égiek is kíméltek minket, így idén már 72 fővel (ebből 55 sportoló) hódítottuk meg a Balaton felvidéket. A főhadiszállást kényszerűségből odébb telepítettük az északi parton, Paloznakot fájó szívvel hátrahagyva, de egyáltalán nem szomorkodva, ezúttal Füredről indultunk „hegyeket” hódítani. Jártunk a Kab-hegyen, frissítettünk Kékkúton, futottunk a Balaton partján és a festői Koloska völgyben, pihentünk és napoztunk a Hotel Annabella medencéjének a partján, de úsztunk a remek fűzfői uszodában is (ahol a nénik szemünkre hányták, hogy miért jövünk ilyen ritkán :)). Lassan minden spuris álma teljesül, hogy az óbudavári, a dörgicsei, a taliándörögdi vagy akár a Nagy-Gella emelkedője után ihasson egy frissítőt a mencshelyi frissítőponton. Természetesen idén is megvolt a híres L’Alpe d’Vigántpetend „extrém” szerpentinje is, csak az a fránya eső, az nem akart esni sehogyse 🙂
Esténként a szálló különtermében tudtuk kibeszélni az emelkedőkön bentragadt mondanivalót, szakmai vagy pletyka alapon egyaránt, és ráadásként csodás spuris tortával ünnepeltük meg Tamás és Gyuri születésnapját.
Az edzőtábort mint mindig, idén is egy kis duatlon versennyel zártuk, melyet a szépszámú gyerek és felnőtt szurker buzdítása mellett mindenki még egy utolsó erőfeszítéssel teljesített (Kivéve Dobay „soseelég” Attillát, aki 3 héttel porcműtétje után már reggel elindult, hogy visszabringázzon Pestre).
Szép volt, jó volt, mit is mondhatnánk: Jövőre veletek ugyanitt!
