A Nagyatád saga folytatódik mint a Szabócslád! Az előző részben Zoli lépcsőházi gondolatait ismerhettétek meg, most pedig következhet egy újabb egyénicsúcs-javító, a spuris dobogó harmadikja, Attila:
„A verseny: úszás: 7000 karcsapás, bringa: 20.000 fordulat, futás: 100.000 lépés.
Rádöbbentem, nem halogathatom tovább a beszámolót. Egy barátom a napokban rákérdezett mennyire volt szenvedős a verseny és kapásból azt vágtam rá, hogy nem is volt vészes. Aztán lassan beugrott a befutó pillanata, amikor iszonyú nehéz volt dönteni a sör és az infúzió között. És előtte pár kilométerrel még teljesen reálisnak tartottam hogy elájulok. Sőt még a pálinkát se kívántam , ami már tényleg a vég. Szval halványulnak az emlékek, lássuk mi is történt ezen a napon!
A verseny előtti 1 évben úsztam 100 km-t, futottam 2900 km-t, bringáztam 5600 km-t. De messze nem volt igazi a felkészülés. Márciusban megcsináltam a 4 napos Balcsi körbefutást (24:20 alatt, yeeee) ami több szempontból se volt optimális. A nagyon sok hosszú lassú futás jó alap ugyan, de nem maradt időm s energiám úszni. Bekaptam pár sérülést is amivel utána még 2 hónapig nyűglődtem. Tudtam edzeni, de messze nem úgy ahogy akartam, s pl gyorsító futást 15 helyett talán csak 5-6 alkalommal tudtam megejteni. Időjárás is ölte a bringázást, húú mennyit fagyoskodtam! Utána amikor végre minden kezdett ok lenni, jött az árvíz, ami miatt gyakorlatilag nem tudtam bringázni mert minden környező útvonal le volt zárva és az uszodák se igen üzemeltek. Emiatt kb 1000 km bringa elmaradt és így pont kiesett pár kritikus 120-160km közötti tekerés. Tudom ez furán hangzik, hisz ennyi bringa mellett nem mindegy ez már? Sajnos nem, mert itt azért eléggé egymásra épülnek a dolgok és a konszolidáló-intenzív-hosszúbringa+futás edzések majdnem mind kiestek. Nagy szerencsémre utolsó pillanatban az indulás mellett döntöttem két hónappal korábban a Balatonman speciál távon (1,9km úszás, 180 bringa, 8km futás), ahol nagyon csúnyán megcsúsztam ezen az első igazán kánikulai napon a frissítéssel. De ez jó tanúság volt, sokat tanultam belőle.
Az utolsó órák: érdekes ami ilyenkor megy. A napokban olvastam egy profi féltávú beszámolóját. Hogy közvetlen a rajt előtt kellett külsőt cserélnie, hogy a futócipő talp betétje elcsúszott, stb. Nem is gondolná az ember h egy technikailag ilyen egyszerűnek tűnő sportban is mennyi minden elromolhat. És nem csak arról van szó ilyenkor, hogy esetleg veszítek 10-20 percet, hanem rettenetesen demotiváló tud lenni, a savasodásról nem is beszélve. És kívülről talán érthetetlen miért is nem mindegy ha 77, a 100. vagy esetleg a 250. helyen végez vki, de EZ AZ amiért az ember kétszer annyit edz mint amennyi amúgy is elég lenne. Fene se érti mi ennek a misztériuma….
Szval az ucsó 72 óra. Nekem 90%-ig klappolt. A megelőző 3 hét is maga volt a tökély edzés szempontból, meglett a várva várt Balcsi átúszás, sikerült tevőlegesen pihennem, nem fájt semmim, tökéletes lett a kaja feltöltés. Még a korai kelésre is átszoktattam magam. Péntek délre mindent összepakoltam, felszereltem, felmatricáztam, stb. Még egy kis résztávozás, strand, átmozgató úszás, sör, vacsi, sör:-), időben lefekvés, kellemes alvás. Nem sok persze, de épp elég.
A nagy nap: fél 4kor ébresztő (uhh de rosszul hangzik). Ébredés után még pár perc tejeskávézás az ágyban. Onnantól indult a gépszíj, szinte már nevettem annyira kiszámítottan mentek a dolgok, a kritikusan lényeges mosdót is beleértve:-). Fél 5-kor már az utcán, battyogtam a busz felé. Nem telt el sok időt amikor már mindenfelől hozzám hasonló zombik tűntek elő a félhomályból…. Megvan ennek is a hangulata. Mini ünnep. Még most is elmosolyodom a jelenetre. Aztán kis játszma – a legelső bringaszállító kocsira a legutolsók között felpakolni csak, hogy majd a helyszínen ne kelljen sokat várnom. Szeretek mihamarabb bedepózni. Legalább akkora lelki játszma ez az egész mint fizikai. És mint táplálkozási. Itt jegyzem meg: a triatlon az igazából kvantatlon. Mert a teljesítők igen jelentős része bizony nem keveset sétál is. És ha vki elszúrja a kajálást, akkor még a legeslegprofibbnak is vége, de teljesen.
Vissza a buszhoz tehát, ami 5-kor indult, még sötétben. Valahol ez a kedvenc részem az egészben. Egyrészt szép az út. Szép ahogy éledezik a természet, ahogy áttörnek a hajnali fények. A ködfoltok. Az ébredező faluk. Az első gyalogosok az utcán. Tervszerű betáplálás. Nálam ez fél szenya és fél liter izo volt még. Kicsit erőltetetten, de muszáj. Magas pulzusnál már kissé bonyolultabb a bevitel. Szval a tavalyi versenyen is nagyon megfogott ez a rész. Semmi pénzért nem mennék kocsival. Kell ez a kis csend még. Ilyenkor nagyon átfut az elmúlt egy év. Hisz egy triatlonosnak ez az év utolsó napja, a szilveszter. És a jótékony feledés borítja homályba az összes elviselhetetlen szenvedést és kínt amit ezért a napért meg kell élni. Nekem ami a legjobban megmaradt az egy februári futás volt. Délelőtt még hó esett, du havas eső, majd eső. A talajon tehát egy 10 centis laza szerkezetű kásaszerű trotty volt. Cipőm elég hamar átázott mert hát Adidas miért is hozná be Mo-ra a vízálló választékát. Az ucsó 3 km-re annyira elfagyott a lábam hogy nem éreztem ahogy a földre érkeztem. Csak úgy nem estem el, hogy folyamatosan a talajt néztem és csak megbecsültem mi történik. Aztán beleléptem egy olyan pocsolyába hogy bokáig süllyedtem a kb 0+ fokos vízbe. Viszont akkora volt, h vagy 4 lépéssel tudtam csak kijönni belőle. Jeeee. Na aszem ez volt a totális mélypont az egész felkészülésben.
…… Megérkeztünk. Depó még zárva. Megyek egy gyors kört a bringával, utolsó csekkolás, hisz amikor elvileg nem történhet semmi, akkor is el tud romolni vmi. Húú mennyiszer jártam így. De most minden stimmt. Bedepózás. Beszélgetés ismerősökkel. Kellemes izgalom. Még egy wc:-). Bringás cuccok összerakodása a jól bevált sorrendre hogy majd ne kelljen gondolkozni úszás után amikor öltözöm. Apróság, de korábban volt h előbb vettem fel a pólót mint a pulzus szíjat. Még az Mp3ast is elindítom, már azzal se kelljen majd szórakozni.
Aztán már a vízben állunk. Nekem most jön a legrosszabb az egészben. Borzasztó amikor több száz ember egymáson át – szinte nem is a úszva – verekszi magát előre. Vagy előre áll az ember és rajta úsznak át, nem bírom a tempót, kifulladok, vagy udvariasan hátrább, de akkor súlyos percek elvesznek, szétrúgnak a lassabban haladók, miközben hátulról ugyanúgy másznak át rajtam…. Szval akkor inkább előre:-). De még van 15 perc, úszom egy jót. Helyezkedés a parton. Vangelis. A pap áldása. Adrenalin. Ágyú dörej. Ordítás. És mint amikor csatába indultak anno a harcosok….. Itt snitt. Kicsit mint a filmekben amilkor elsüllyed a főhős és lehalkítják a mikrofont. Víz alatti üveges hangok. Furcsa fények, színek. Néha csak a saját légzésed, néha az ezernyi kar s láb morajlása. Aztán egy jó nagy slukk ami tüdőre megy, de tisztán. Uhhh. Mit keresek én itt??? Üveghangok megint, csak a saját légzés. Kicsit inkább többet megyek, de oldalra húzódom h elkerüljem a bunyót. Első bója nincs közel, de még itt is kapok egy rúgást. Kb egy km hogy egyenesbe jöjjek pszichésen. Iszonyú klausztrofób érzés. Ilyenkor bánom meg leginkább h triatlonozni kezdtem. De utána már ahogy kell. Folyamatosan keresem a nálam gyorsabbakat, rájuk úszom, 2-3 perc pihi a farvízen, onnan mindent bedobva felúszni egy következőre, és így tovább. Végén szerencsém van, ucsó 800 méteren épp hogy követni tudok vkit, ő szépen felhúz a végéig. Utólagos köszönet neki így ismeretlenül is! Vízből kijövet kis lelkifurdalás, de nagyon tököl, hát leelőzöm. És még 14 másik embert a depón belül. Eddig kb minden terv szt megy. Ekkor 261. helyezés, mondhatni középrossz, de hát másfél éve még csak max 70 m-t tudtam csak úszni egyben, ennyi a realitás.
Bringa jól indul – mint mindig. Az is baj ha túl jól. Elég gyanús h Blasi Gyurival tartani tudom a tempót, az a biztos halál. Lassítok. Pulzus max 145re belőve, de inkább csak 135. És indul a buli legjobb része. Imádok úgy bringázni hogy 15-25 kmerenként frissítővel várnak, lezárt úton kényelmesen a könyöklőn valóban örömbringázhatok. Nem kell megállni lámpáknál, nem cseszeget a rendőr, nem kólicál elém egyetlen kiskölyök se a triciklijén. Szól a jól előkészített zene a fülemben és nyugiban tekerhetek. Még arra is odafigyelek hogy élvezni tudjam a tájat. YOLO:-). Első 75 csak laza lábgyakorlat. Mondjuk nem fázom…. Kb félóránként egy komplett kulacsot a fejemre döntök. És a sótabletta. Óránként beszedem a napi maximum ajánlott mennyiséget. Viszont hibátlan a gyomrom. Kajálás gépiesen megy. Sokszor, keveset, megfelelően hígítva. Félóránként 1 fél kulacs izotonikus. A meleg annyira durva hogy a bringacipőben ég a talpam. Első atádi kiskörnek is vége lassan. Utólag tudom h nem álltam rosszul, de pontatlanul emlékeztem részidő tervre és kicsit bepánikoltam. A szél sem volt az igazi. Itt nagyon éreztem a hiányzó 1000 km-t. Volt olyan szakasz, ahol egyik irányban 40-el, visszafele 26-al tudtam menni. Viszont az feeling volt hogy folyamatosan előzgettem a népeket. Pár űrlény a csodabringájával időnként elhúzott mellettem, de alapból szépen hagytam le az embereket. Holtpont nem volt, max néha uncsi volt. Esetleg az ucsó 10km nem esett jól talán, de az lélekben már a futás átállásról szólt úgyis. Bringát 146. helyen fejeztem be. Láttam hogy tele cuccokkal a futó depó, időben kicsit tavaly előtt voltam, relatív pozitív hangulat, nagyon minimális csalódottsággal. Mert itt már vili volt, h tavalyhoz képest jobban állok, de 11 óra alá esélyem sincs bejönni. Viszont a rettenetes futás km-el a hátam mögött igazán reménykedtem hogy a tavalyi 4:18as maratonom be tudom húzni 4 óra alá. Hehe, egy fenét! Előre lelövöm a poént. 2 perccel rosszabbat mentem mint tavaly.
Mindenesetre a depó jól sikerült, 11 embert itt is lehagytam. Meglepően könnyedén, szinte szökellve indult a futás. Semmim nem fájt, jól éreztem magam. Menni fog ez! Aztán 2 km után pulzusom elkezdett felfelé kúszni. Kicsit visszavettem. Pulzus hirtelen is egekben. Majdhogynem kocogósra kellett lassítanom. Mert egy félmarratonig akárhogy ellötyög az ember, de ha pulzus túl magas akkor abból csak egy nagy távgyaloglás sülhet ki a végére. Az IM kegyetlen kaszás! De aztán a 6. km-re beállt a kényelmes 140, ezt már tudtam tartani végig. Innentől monoton darálás, erőlködés nélkül. Persze rohadt meleg volt, folyamatos jegelés, locsolás, minden frissítőnél folyadék. Még így is azt éreztem h mindenem izzik. És semmi holtpont egészen 25-ig. Na de ott. Uhhh. Egyszer csak fejbe vágott egy jól ismert erő:-). Kész, lépni is alig tudtam. Pont egy nagyon napos részen mentem, kb 1 km-re viszont jött a park. Odáig ki kell bírnom. Ahogy árnyékba értem azonnal séta. És alkudozás magammal. Addig a fáig. Nem, a következő kanyarig. Nem inkább addig a padig. Szval a park végéig:-). Ott 2 szelet dinnye, csomó víz, aztán hajrá! És rendbe jöttem. Fordítóknál mindig lestem a monitort, jó volt látni hogy még a leglassabb körömben is hagytam le embert. Korosztályos helyezés kezdett egész szépen alakulni. Tavaly 21. lettem, idén 15. alá akartam menni. (Másik nagy cél az volt, h az abszolút 102. helyemet mindenképp 100 alá húzzam). Közben a sok hűtés egy része szépen befolyt a cipőmbe. Minden lépésnél érezni lehetett ahogy tocsogok. Amúgy is már dagadozott a lábfejem, de nem akartam időt veszteni cserével. Vesszenek inkább a körmök! (csak kettő ment kukába:-) ) Aztán az ucsó pár kilin igyekeztem tényleg mindent beleadni. Nagyon mindent. Vége előtt 4 km-el már szédültem, koordinációs zavarok, és attól féltem h elájulok. Aztán már csak 2 km. 1 km. 200m. Itt még egy komolyabb sprintet is bedobtam. Volt egy tag, nagyon hajtott, azt hittem már ő is home run. Tavalyi befutóm elég kiábrándító lett, mert pont előttem ért be valaki, jól is érezte magát a célkapuban, célszalagból így nem jutott nekem, meglehetős csalódás volt. Szval most hajráztam egy borzalmasat inkább. Célba érkezés frenetikus volt s egyben halálközeli élmény:-).
Össz idő 11 óra 38 perc, azaz 16 perc javítás egy tavalyinál számomra keményebb környezetben. Abszolút 77. hely 570 indulóból, korosztályos 13. helyezés 117-ből. Azért ez már nem rossz, na de tényleg:-) Hálát adok Istennek mert ez tényleg hihetetlen! Pulzus bringán is és futásban is stabil 140-es átlag. A melegről még annyit hogy minimum 12 litert ittam, és egyetlen egyszer kellett csak megállnom. Utána 3 sör, csomó víz és még 3 óra mire megint kellett.
Érdekesség: mennyit kell enni egy ilyen nap? Ébredés után 1 szelet bundáskenyér. Rajt előtt 1 órával fél kifli (sajtos sonkás). Bringa alatt másfél nutellás palacsinta, a kifli másik fele, fél fehérje szelet, 1,5 csoki, 3 zselé, fél banán, kb 2-3 liter izo. Futás alatt bő fél liter izo és 4 szelet dinnye (egyenként kb 4 harapás). 10.000 kalória amit elégettem, ebből úgy fél kiló tiszta zsír. Ez megfelel 66 db zsemlének vagy 20 l tejnek vagy 333 db almának.
S bármilyen hihetetlen, másfél napra rá már jól esett egy 5 km-es átmozgató futás:-)))”
