Régi adósság, így végre megemlékezünk a Balaton Szupermaratonról is, annál is inkább mert – igazolva a tételt, hogy ahogy öregszik az ember, úgy megy el az esze – idén az egyéniben is spuris részvételi csúcsot jegyezhettünk fel Három sporttársunk is vállalta a megmérettetést a szokásos lánycsapat és egy férfiú páros mellett.
Alább (hajtás után – a “Read more” linkre kattintva) az eredmények, a szokásos dobogósokkal (persze szívesen vettük, hogy hozzászokhattunk, maradjon is így – vagy ígyebbül), még alább pedig az elsőbálozó Dobay Attila élménybeszámolója.
Egyéni:
- 5. (F3/3.) hely Juhász Péter 15:11:18
- 19. (F3/10.) hely Mészáros Zoltán 17:44:43
- 118. (F3/62) Dobay Attila 24:20:11
Női csapat:
- 2. Active O2-Spuri (Bakó Mónika, Diószeghy Fruzsina, Gyurcsák Szilvia) 16:20:03
Férfi páros:
- 30. Sánta cápák (Balogh Csaba, Lehoczky Dávid) 18:04:02
És akkor Attilánk beszámolója:
„Hát megcsináltam, majdnem dobogós lettem, épp csak pár másodperccel lettem 4. az összetett listán nézve. És persze hátulról:-).
Szóval 24:20 lett az időm, egyszer se csúsztam ki a szintből. Brutál brutál brutál kemény volt, de egyszer az életben mindenkinek ajánlom. Azoknak akik simán futnak 3:30 alatti maratont, ők meg még élvezik is sztem. Hatalmas élmény, iszonyú sok szenvedés, de egy év edzéstapasztalattal felér ez a pár nap. Atáddal össze se lehet hasonlítani. Azt gondolom – és ez szigorúan személyes vélemény és érzés – hogy Atád ehhez képes max csak egy kemény edzés volt. Amit ott – embere válogatja – az ucsó 10-20 kmen átéltünk futáson (és az tényleg fájt nekem pl) azt itt én 3 napon át megéltem, de minimum 20 km-eken át. És ezeket a km-eket 7-8 sőt volt h 9 percek alatt futottam. Szóval sokáig tartott….. De ha a bokám nem lenne dupla méret per pill, akkor már holnap kimennék egy átmozgatóra. Agyilag iszonyú sokat adott, egyébként táplálkozástechnikailag is (egyszer sem éheztem el de még csak megközelítőleg se). És azért azok mókás szituk amikor az ember 30 km után egész feldobódik h már csak egy félmarcsi van hátra:-). Vagy a 3. nap volt a legrövidebb, és szinte vidáman mentem ki h jaj de jó, ma csak 44et kell futni. Asszem egy életre leszámoltam azzal a pszichés gáttal, h mondjuk egy 35km edzés előtt volt bennem némi fenntartás, mert azért az már mégiscsak elég sok.
De az az ucsó 10 km, – soha nem hittem h létezik ennyire elnyújtott orgazmus:-)))”
Mit is mondhatnánk, még sok ilyen gyönyörteli érzést kívánunk :)))
