Az idei év úgy alakult végre, hogy 4 év után ismét megcélozhattuk a dobogót a Balaton Maratonon. Ehhez először is nekem egy alap edzettségi szintről fel kellett turbóznom magam pár hét résztávval, Gábornak pedig emlékeztetnie kellett magát a nyári formájára és ezért megcsináltunk 5-6 résztávot az elmúlt időszakban. Először is köszönet a türelemért, hogy az utolsó egy-két hétben önállóan edzettetek, megmondom őszintén kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy csak a nyújtásra értünk oda, de most már minden visszakerült a menetrendszerinti kerékvágásba. Gézának, mint fő edzéspartner a résztávokban szintén köszönet! Kellettél nagyon!
A verseny. Az első nap délelőttjén ugye a 14 km-t kellett felosztanunk, Gábor vitte az első 7kmt-t és kb. másfél perc előnyt hozott is a 2. helyezett váltóval szemben. Indultam én is a váltás után a második 7 km-re teljesen egyedül, aztán szépen kezdtek előzgetni, amire számítottam, hiszen Gábor 3:30-ban futott én 4 percben tehát a 4:30 és 4:50 közötti tempóval haladók szépen kezdtek elmenni mellettem. Hiába számítottam rá nem esett jól, bár Juhász Peti mikor elment mellettem azért a hüvelyk ujját felmutatta J, ennek örültem. A tervezettnél rosszabbul esett és lassabban is ment ez az első 7km, kicsit el is keseredtem annak ellenére,hogy a jó 1 perc előnyünk megmaradt a célba érkezésem után is.
A délutáni 7 km-re 15:30-kor került sor, amiben bizakodtam, hogy sokkal jobb lesz, hiszen mezőnyben teljesíthettem én is távot és ez így is lett. 3:56/km-ben sikerült behoznom és sokkal jobban is esett. Gábornak is. Ő 3:20/km-ben száguldott, amikor sajnos meghúzta a combját, ami elég ijesztő volt. Nem tudtuk mi lesz így másnap, az is benne volt a pakliban, hogy nem tud futni. Este jegelés, masszázs, másnap reggel masszázs, jegelés, tapaszolás és én indultam neki elsőként a 10.5 km-nek (félmaraton az egyéniseknek), Gábor másodiknak. A feladatom az volt, hogy minél inkább tapadjak az ellenfelünk első emberére (Földingné Nagy Judit), hogy Gábornak már ne nagyon kellejen erőlködnie, és így is lett. Gézának és pár futótársnak köszönhetően, akikkel egyesülve már bolyt alkottunk, 4 perces átlaggal átadtam a chipet és Gábor is „kocogott” egy ugyanilyen 10.5 km-t kis fájdalommal a lábában. Célba érve és boldogan fejeztük be a versenyt legjobb időnktől mintegy 5 perccel elmaradva, de ez a Gáborban maradt 5 perc, ami ha nincs a sérülés simán megvan.
Ahogy a FB-n is írtam, Éljen! 4 év után újra győztünk! Örülök neki! Szép hétvége volt! Többieknek (Fruzsi, Szilvi, Csabi, Veri, Béla) is gratula jó volt látni a Spuris mezeket, és köszi, a szurkolást! 🙂
Meli
