A tavalyi lelkesedés kitartott, és idén – némileg megváltozott felállásban és megrövidült névvel – ismét ott álltunk a rajtnál október 15-én délben, hogy 24 órán keresztül rójuk a hosszakat a dunaújvárosi uszodában. A tavalyi második helyre való tekintettel az előkelő ötös pályát kaptuk, innen jól szemmel tarthattuk a riválisokat, köztük a tavalyi bajnokot a négyesen.
Sajnos utóbbival nem mentünk sokra, nagyjából a második részeredmény után látszott, idén se fogjuk megverni őket. A jó hír viszont, hogy az összes többi ellenfél ugyanezt gondolhatta rólunk, mivel az előzetesen a tavalyinál gyengébbnek tartott csapatunk elszántan tempózott, egyre jobban leszakítva a konkurenciát.
Ahogy mondani szokás, jó évközbeni igazolásokkal megerősítettük a spuris magot, a minőségi légiósokkal pedig ideális szerkezetű, ütőképes csapatot alkottunk, kiváló csapategységgel :))))
Az eredmény pedig nem is lehetett más: a tavalyi remek eredményt (2214) megtoldottuk még majd’ 40 hosszal így 2252-vel új csúcsot írtunk a Spuris Cápák neve mellé.
Nem volt könnyű, mindenkinek eljöttek a mélypontok, de szerencsére mindenki úrrá tudott lenni a nehézségeken: a fáradságon, az álmosságon, a kimerültségen – hajnali kettőkor vagy háromkor is tisztaerőből hasítottuk a habokat (már aki éppen nem aludni próbált a „menekülttáborban”). De persze ha könnyű lett volna, nem lenne ilyen jó érzés visszagondolni a teljesítményre. És persze nem lenne kihívás jövőre nekifutni egy még jobb eredménynek :)))
Mindenesetre az idei feladat teljesítve, dél előtt néhány perccel egymás hegyén-hátán a vízben ünnepelhetett a CSAPAT, éljenéljen.
Végezetül, az évkönyvek kedvéért a hősök (és hősnők) névsora, szigorúan ABCsorrendben: Balázs Béla, Balogh Csaba, Baranyai Judit, Bíró Miki, Diószeghy Fruzsina, Anelie Duvivier, Győri József, Harangi Ariel, Kindl Gábor, Kiss Melinda, Kreisz Zsolt, Mátyás Pál, Möhring Emese, Séra Tamás, Vaszkun Ellák, Végh Márió, Veres Gábor, Vörös Szabolcs
