Két verseny, két embert próbáló kihívás, sikerekkel és néhány elrebegett „soha többé”-vel…
Ultrabalaton és Délibáb futás. Kezdjük az előbbivel: lányaink szokás szerint ott voltak, ezúttal egy fiúval kiegészítve, viszont az eddigiektől eltérő lebonyolításban zajlott a verseny. Ezúttal a rajttól folyamatosan kellett teljesíteni a távot, a szokásos esti pihenő elmaradt, ami egyfelől szép kihívás elméletben, másfelől viszont a lányok beszámolója alapján az élvezeti faktor teljes kikapcsolásával járt a gyakorlatban. Volt kishíján elalvás, félelem egyedül a sötétben, technikai problémák és persze a fáradtság… Végső konklúzió? Rettentő volt a verseny, ilyet többet nem szeretnénk… (Persze sohase mond hogy soha…no majd jövőre meglátjuk, meg azt is, a szervezők hogyan látták, változtatnak-e valamit)
És akkor a Hortobágy, ahol még a délibábhoz is meleg volt, 38 fok árnyékban. De hol volt itt árnyék? Veresúr a félmaratonnak vágott neki, Bakó Móni 14 km-t vállalt, utóbbinak ment jobban, a dobogóra is sikerült felfutnia, míg előbbi a túlélésnek örülhet, meg élete legrosszabb félmaratoni idejének :).
