Dupla spuris különítmény járt Svájcban áprilisban, hogy fusson 42 kilométert meg egy picit. A célbaérés persze nem volt kétséges, ha nem hölgyekről volna szó, helyénvaló lehetne az „öreg profik” kifejezés (persze nem koruk, csak a teljesített versenyek száma miatt), de ehelyett természetesen a tapasztalt versenyző szóösszetételt használjuk. Node a lényeg: a csinos duó mindkét tagja kiválóan futott, hivatalos ideik: Móni – 3.26.44 (W45 – 12. hely) illetve Szilvi – 3.52.31 (W40 – 50. hely). Gratulálunk!!
És ahogy a lányok látták:
Móni :
„Isteni tésztaparti, Powerbar gumicukor minták falásával telt a szombat délután.
Vasárnap együtt a 3.45 lufisok mögött állva rajtoltunk. A pálya elég szűk volt, jócskán lemaradtunk róluk. Finoman gyorsuló futással próbáltam a 3.30-as iramfutókat utolérni, ez kb 3 km múlva sikerült. Együtt futottam velük, kikönyökölve egy stabil helyről mindenkit, ez a jobb oldali iramfutó válla mögötti pozició. 1,5 perc előnnyel haladt a csapat, az 5 perces részidőkhöz képest. Vártam mikor fáradok el, féltem mikor maradok el tőlük.
Elérkezett a 21, 28, 32 km és még mindíg teljes erőből mentem tovább. De nem mertem elmenni a csapattól, kockáztatni. Aztán 36-nál a szuper helyemre befészkelte magát egy utolért fiú, megvallom kicsit idegesített, ezért 37km-nél gondoltam picit elindulok.
Így lett a 3.26.44, 1.43.02 feles idővel. Nagyon boldog voltam, de erre illik az a mondás jókor, jó időben.”
Szilvi:
„Ha evésről van szó … tudjátok, én ott vagyok…. a tészta party pennével isteni volt. (igen a dupla adag ;)) Este még jött egy SMS, a szervezőktől, hogy nehogy elfelejtsük 8.30-kor rajt… ez nagyon tetszett ….és persze futás közben is ahol volt chipes időmérő máris küldték az sms-ket még jó hogy otthon volt a telom, mert folyton azt néztem volna….
A gyönyörű hely, csodás időjárás, nagyszerű szurkolás vagy a sok forduló és ez által többször szembefutó csapattársak, de nekem úgy el repült a futás alatt az idő mint még soha. 34km-nél már kicsit fáradtam, de tudtam innen már csak előre. Féltem is a célban, hogy szóvá teszik, hogy esetleg nem futottam, mert rég értem így célba, hogy mosolyogtam és szinte repültem a többiekhez, ahol verseny után kicsit piknikeztünk és fényképezkedtünk.
Zürich meg maga a kis ékszerdoboz.”
Mit mondhatnánk, megnéznénk mi is :))
(Néhány képet találtok a GALÉRIÁBAN)
