- Helyszín: Milánó
- Időpont: 2011. április 10. 9:20 óra
- Résztvevők: Vaszkun Ellák, Séra Tamás
Az egész tavaly kezdődött, amikor az első Budapesti maratonunk utáni fájdalmak közepette Ellákkal fellapoztuk a verseny után kapott futómagazint. Ebben a magazinban szúrtuk ki, hogy hoppá, 2011. április 10. maraton Milánóban. Már készen is volt a terv. Izgatottan vártuk, hogy milyen lesz a téli, tavaszi felkészülés, és még izgatottabban vártuk milyen lesz a szezont egy maratoni futóversennyel kezdeni, idegenben. De belevágtunk a kalandba, megérte.
Számos Kopaszi gát kör, Info Park kör, Sziget kör és ami a legemlékezetesebb jópár lépcsőzéssel a lábunkba érkeztünk meg Milánóba a verseny előtt 3 nappal. Igazi turistákhoz méltóan egész napos városnézéssel és milánói barátaink meglátogatásával kezdtük kirándulásunkat. A maraton előtti napon már a sporté volt a főszerep, egy Inter – Chievo focimecs keretében, a San Siróban. Aztán eljött a NAP.
Reggel hatkor csörgött az óra. Reggeli, majd az utolsó simítások, és 7:15 –kor indulás. Az autóval sikerült a cél közelében leparkolnunk, majd tömegközlekedéssel megcéloztuk a 42 km –re lévő startot. Az első kellemes meglepetés itt ért, amikor tudtunkra adták, a maratonistáknak ingyenes a metró. (A gesztust ajánlom a Budapest Maraton szervezőinek is). Megérkeztünk Rho –ba, ahol 9:20 perckor eldördült a start pisztoly, és kezdetét vette második maratonunk.
A kilométerek szépen fogytak, edzettségi állapotunk kifogástalan volt, a frissítőknél tartottuk a már jól bevált taktikai utasítást – páratlan számúnál víz, páros számúnál sport ital, 25 km –nél egy banán, illetve rengeteg víz a fejre, hogy elkerüljem a napszúrást a 30 fokos hőségben. Ez ismét bejött. Szépen lassan, a 24. km –re berérkeztünk Milánó főterére, a Dómhoz, ahol a hangulat hamísíthatatlanul olasz volt. A kialakított futópálya körül rengeteg ember, igazi fiesta hangulat, ezért a 2-3 km –es szakaszért megérte az egész maraton, számomra ez egy életre szóló élmény volt, ezt biztosan nem felejtem el. Itt el is kapott a lendület, és vittek a lábaim, éreztem magamban az erőt, egészen a 34. km-ig. Itt nem mindennapi tapasztalattal lettem gazdagabb. Kaptam már görcsöt, de ilyen intenzívet és fájdalmasat mint amilyet most éreztem a jobb vádlimban még sohasem. Ez rövid megállásra kényszerített, próbáltam nyújtani a vádlim amennyire csak lehetett és annyit inni amennyit bírtam. Időközben utol is értek a 4 órás iramfutók. Minden erőm összeszedtem, amit a testemben találtam még és elindultam az iramfutókkal. A sok – sok lépcsőzésnek, futásnak, 7-9 –es levegőnek, edzői tanácsoknak köszönhetően tartottam a lépést az iramfutókkal, és a mai napig nem értem hogyan, de újból kezdtem őket lehagyni. A 38. km –re a lábam is „meggyógyult” és megindítottam a hajrát. Innen már „csak” be kellett futnom a célba.
Az alapvető terv, a 4 órán belüli maraton sikerült, 16 másodperccel javítva az időmön. Hiányérzetem amiatt van, hogy ez lehetett volna jobb is, ha nem kell görcs miatt megálnom, a 3:4x:xx –szel kezdődő idő elérhető közelségben volt. Az élmény azonban megfizetethetlen, és életre szóló volt: közel 10.000 társunkkal futva is megnéztük Milánót (láttuk a San Sirot, a Dómot, a Naviglio csatornát, a belvárost), igazi nyári 30 fokos melegben, verőfényes napsütésben.
Mindent összevetve, szép emlékké minősültek a maraton teljesítéséhez szükséges mínusz fokokban futott Infó Parkos körök és a Tabáni lépcsőzések. Köszönet Melindának és Gábornak a jól felépített edzéstervért, és tanácsokért, és természetesen Judynak is a 7-9 –es levegős úszásokért, a magam nevében beszélve, nekem kellenek az úszások is a futáshoz. A veletek jövőre ugyanitt zárszó, most nem aktuális, helyette inkább azzal zárom, jövőre, még nem tudom hol és mikor de újra maraton, a cél a 3:45:00 idő, ha jobb nem baj J.
A számok nyelvére lefordítva a maraton:
- Séra Tamás, idő: 3:55:33
- Vaszkun Ellák, idő: 3:55:50
(Séra Tamás)
